A Hammetschwand felvonó, egy világviszonylatban is figyelemre méltó mérnöki teljesítmény, amely Svájcban, a Luzerni-tóra néző Bürgenstock festői falucskájának közelében található. Az ikonikus felvonó megépítésének eredeti célja az volt, hogy kényelmes feljutást biztosítson a Hammetschwand csúcsára, lehetővé téve a látogatók számára a Luzerni-tó és a környező Alpok panorámájának megcsodálását. A lift azonban tülnőtt az eredeti elkpzeléseken és nem csupán egy praktikus közlekedési eszköz maradt, hanem önmagában is népszerű turisztikai látványossággá vált. A világ minden tájáról érkeznek látogatók Bürgenstockba, hogy átéljék Európa legmagasabb szabadtéri felvonójának izgalmát és megcsodálják a Hammetschwand csúcsáról nyíló lenyűgöző kilátást.

(Forrás)

A liftet nemcsak funkcionalitásáért, hanem innovatív tervezéséért és a létrehozók mérnöki teljesítményéért is ünneplik. A lassan 120 éves, 1900. és 1905. között épült szerkezet Európa egyik legrégebbi és legmagasabb kültéri felvonója. Egyetlen, a sziklafalhoz rögzített acéltoronyból áll, amely egy függőleges liftaknát tart. A kábelekkel felfüggesztett felvonókabinok a torony külső oldalán haladnak felfelé és lefelé a sziklák mentén.

152,8 méteres emelkedésével a felvonó izgalmas élményt kínál a tériszonytól nem szenvedő utasok számára. Ahogy a kabin elegánsan felemelkedik a meredek sziklafalra, az utasok páratlan kilátást élvezhetnek a lent csillogó Luzerni-tóra, valamint a távolban a Pilatus-hegy és a Rigi fenséges csúcsaira.

Tudta? Bürgenstock környéke számos további látnivalóval és szórakozási lehetőséggel büszkélkedhet. A környező erdőkben és alpesi réteken túraútvonalak kanyarognak, amelyek lehetőséget nyújtanak az aktív kikapcsolódásra. Ezt követően a környék szállodáiban és éttermeiben lehet pihenni. Ezek a szállodák olyan illusztris hírességeket láttak vendégül, mint Audrey Hepburn, Charlie Chaplin vagy Sophia Loren, valamint főszerepet játszottak az 1967-es "Goldfinger "című James Bond-filmben is.

Számos olyan darut és felvonót mutattunk már be a blogon, amelyek valamilyen oknál fogva érdekesnek találtunk: némelyik gyors, némelyik látványos, némelyik pedig igazi kuriózum. Ezek közé tartozik a mai daru is, amelyik London akkortájt legmagasabb épülete tetején állt.

A Postatorony

A legtöbben ma már az új Wembleyt vagy a London Eye-t neveznék meg London legikonikusabb látványosságaként, a ’60-as években más volt a helyzet. Még az eredeti Wembley volt a város (és a nemzet) ikonikus stadionja, a látképet pedig a Postatorony uralta, ami 1980-ig volt London legmagasabb épülete.

forrás:The Guardian

A torony építése 1961 nyarán kezdődött a 8 méter mélyre ásott, 27 m²-es, 1 méter vastag alapzat kiöntésével, ami biztosította a henger alakú vasbeton épület stabilitását. Erre különösen azért volt szükség, mert a torony tetejére kulcsfontosságú antennák és átjátszóeszközök kerültek, amelyek televíziós és rádiós összeköttetést biztosítottak London és Birmingham között. Az elektronikus eszközök követelményei miatt az épület maximális elmozdulása legfeljebb 25 cm lehetett 150 km/h-s szélsebességnél.

Tudtad? A kulcsfontosságú telekommunikációs eszközök miatt a torony titkos helyszín volt és nem szerepelt a térképeken. Ennek kicsit ellentmond, hogy a tetején éttermet nyitottak, de erről később.

Az ominózus daru

Az építés 4 éve során szinte végig egy toronydaru helyezkedett el és dolgozott a torony tetején, amelyet London szinte minden pontjáról látni lehetett.

A hamar népszerűvé vált daru miatt 1963 augusztusában Reginald Bennett parlamenti képviselő azt kérdezte az angol parlamentben Geoffrey Rippontól, a középületekért és munkálatokért felelős minisztertől, hogy ha az új torony tetején lévő daru már betöltötte a célját, hogyan tervezi eltávolítani. Rippon így válaszolt: "Ez a kivitelezők dolga. A problémát még körülbelül egy évig nem kell megoldani, de úgy tűnik, nem áll fenn annak a veszélye, hogy a darut a helyén kell hagyni." 

A fénykor

Igaza is lett. A daru lekerült a 177 méter magas torony tetejéről, ahol cserébe két másik látványosság vált elérhetővé: természetesen egy kilátóterasz, valamint a Top of the Tower, Anglia első forgó étterme, amely 25 perc alatt kínált teljes körpanorámát az angol fővárosra.

A torony teteje felvonókkal volt megközelíthető, amelyek percenként több mint 300 méteres (12 mérföld/órás) sebességgel haladtak. Szükség is volt rájuk, mivel az új látványosságot szinte mindenki ki akarta próbálni: a toronynak a megnyitás évében több mint egy millió látogatója volt.

1971-ben azonban robbantásos merényletet követtek el az épületben. Noha senki nem sérült meg, a kár jelentős volt. Az étterem az újranyitást követően biztonsági okokból már csak meghívásos alapon működött; az épületbe való nyilvános bejutás pedig 1981-ben teljesen megszűnt.

Az utóbbi évek

A torony építését indokló technikai eszközöket természetesen folyamatosan fejlesztették, a technológiai fejlődés azonban olyannyira feleslegessé tette őket, hogy 2011-ben mind a 31 tányérantennát leszerelték. Felkerült viszont egy ledfal, amelyen reklámok és üzenetek futottak körbe az épületen.

Idén februárban érkezett a hír, miszerint a korábbi tulajdonos, a British Telecom távközlési cég eladta az épületet a szállodaüzemeltetéssel foglalkozó MCR Hotels cégnek, amely luxusszállodát tervez kialakítani London ikonjában.

Szinte mindenki ismeri azt a fekete-fehér képet, amelyen 11 építőmunkás szédítő magasságban, mindenféle biztosítás nélkül lazán és fesztelenül üldögél, pihen és eszik egy acélgerendán New York belvárosa felett. Mitől olyan időtálló ez a fénykép és miért vonzza még mindig az embereket közel egy évszázaddal később is? Egy ikonikussá vált fénykép, ami mögötte van és a legenda újrateremtése.

Az eredeti fénykép

Az ikonikus pillanatról készített "Lunch Atop a Skyscraper" című fénykép először 1932. október 2-án jelent meg a New York-Herald-Tribune-ban. A képen 11 vasmunkás látható, amint egy gerendán ülve esznek több mint 800 láb magasan a föld felett. A felvétel reklámfotónak készült a Rockefeller Center (30 Rock) épület 69. emeletének építése során.

forrás: rockefellercenter.com

A Rockefeller Center honlapja szerint annak idején több mint 40 000 ember dolgozott New York ikonikus épületének felépítése során.

Noha a 2010-es években egy ír pubban talált kópia miatt kisebbfajta nyomozás indult a képen szereplő állítólagos ír munkások személyazonosságának megállapítása érdekében, mivel az építkezés időszakáról nem maradt fenn írásos nyilvántartás, a gerendán üldögélők pontos kiléte rejtély maradt. Annyi bizonyos, hogy az építőmunkások között számtalan nemzet képviseltette magát: írek, olaszok, skandinávok, kelet-európaiak, németek és még Kanadából származó mohawkok is.

supergig160 képe a Pixabay-ről

A kép a tökéletesen elkapott pillanat mellett azért is válhatott széles körben ismertté, mert másodlagos jelentősége is erős volt: az 1930-as években New York városa az építkezési láz kellős közepén volt, mindenütt daruk magasodtak, világkiállítást rendeztek, a felhőkarcolók addig soha nem látott magasságokba emelkedtek.

Az attrakció

Egy ilyen széles körben ismert fotó természetesen a Rockefeller Center marketingeseinek fantáziáját is megmozgatta. Tisztelgésül a kép és annak üzenete előtt – na meg, hogy még több látogatót csábítsanak az épületbe – megalkották és megnyitották a „The Beam” nevű attrakciójukat.

Az egyébként is igen látogatott, 360°-os körpanorámával rendelkező kilátóterasz vendégei számára megnyílt a lehetőség, hogy megtapasztalják az érzést és egy picikét részesei lehessenek a fotót övező felhajtásnak: egy újjáépített gerenda és egy hidraulikus szerkezet 12 láb, azaz több mint 3 és fél méter magasra emeli a látogatókat a kilátóterasz fölé, majd 180 fokban elforgatja őket, hogy lélegzetelállító kilátásuk nyíljon az eredeti kép hátterében is látható Central Parkra és azon túlra is.

Daria képe a Pixabay-ről

Természetesen a gerenda remek fotólehetőség is, enni viszont ma már aligha jut idő egy-egy menet során, arra a látogatóközpont éttermeit ajánlják.

A The Beam megnyitása egy nagyobb projekt része, az üzemeltetőknek vannak további grandiózus ötleteik is.

Amikor a leghíresebb, legismertebb épületek vagy emlékművek kerülnek szóba, a legtöbben az Eiffel-tornyot, a Szabadság-szobrot, a Colosseumot, esetleg az Arab-félsziget lenyűgöző építményeit említik. A St. Louis-ban található Gateway Arch csak sokadik egy ilyen sorban, pedig egészen lenyűgöző építmény és nem csak a felvonók miatt.

Jelentős emlékhely

A Gateway Arch nem csupán egy építészeti csoda, hanem Amerika nyugati terjeszkedésének, a növekedésnek és az úttörő szellemnek a szimbóluma. A 630 láb, közel 200 méter magas csillogó, rozsdamentes acélszalagot formázó épület a város fölé, az égbe emelkedik, uralva a látképet, magára vonva minden tekintetet.

A finn származású Eero Saarinen építész által tervezett elegáns, modern megjelenésű Gateway Arch a Jefferson Nemzeti Terjeszkedési Emlékmű részeként Thomas Jeffersonnak a nyugati területek felfedezésében és letelepedés előtti megnyitásában játszott szerepének állít emléket.

Elhelyezkedése sem véletlenszerű: a Mississippi folyó és St. Louis városa volt ugyanis a 19. században a "Nyugat kapuja".

Három érdekes tény

A Gateway Arch nem csak emlékmű, mérnöki bravúr is. Rozsdamentes acélból készült külsejét nem festették le, hanem hagyták, hogy természetes módon oxidálódjon, így egyedi felületet hozva létre, amely a napfényben csillog. Méretei szintén lenyűgözőek, ez a legmagasabb ember alkotta emlékmű a nyugati féltekén.

Az Arch felállítása precíz mérnöki munka eredménye: a két lábat külön-külön építették, amely során egy ideiglenes felvonórendszer szállította a munkásokat és az anyagokat a lábakon felfelé. A két lábat aztán a csúcson egy zárókövön keresztül kötötték össze.

A Gateway Arch egyedülálló panorámát kínál. Ehhez egyedi felvonókapszulákkal viszik az utasokat az Arch csúcsára.

Egyedi felvonórendszer

A Gateway Arch belsejében egyedi felvonókapszuláiban egyenként öt ülő utas foglalhat helyet. A kapszulák nagy ablakokkal rendelkeznek, amelyekből a körülbelül négy percig tartó utazás során megfigyelhető a boltív belső szerkezete. A kapszulák úgy vannak kialakítva, hogy az út során az utasok végig vízszintesen maradjanak.

 Az Arch alatt lévő látogatóközpontban egy múzeum található, amely a nyugati terjeszkedésről, Lewis és Clark expedíciójáról, valamint St. Louisnak a Nyugat kapujaként betöltött szerepéről szól. Interaktív kiállítások, tárgyak és multimédiás bemutatók elevenítik fel a történelmet, és adnak kontextust a fölöttük magasodó emlékműhöz.

A Gateway Arch tehát nem csupán az amerikai kontinens meghódításának csillogó acél szimbóluma, de egy igazi építészeti gyöngyszem is. Olyan épület, amelyben a történelem és az innováció keresztezi egymást.

Mark Dawdy képét a Pixabay -ről töltöttem le.

Azt gondolom, Párizs és az Eiffel-torony meglátogatása sokaknál szerepel a bakancslistán. Nálam is, annak ellenére, hogy voltam már a városban és a híres acéltoronynál, azonban olyan ködös, párás volt az időjárás, hogy semmi értelme nem lett volna felmenni, mert nem láttam volna semmit. Tehát vissza kell még mennem szép időben is.

A korabeli liftek

Ma már persze mindennapos a lifthasználat, azonban az Eiffel-torony 1889-es világkiállításra történő megnyitása idején a liftek igazi vívmánynak számítottak és jelentős szerepük volt a torony átütő sikerében.

Sőt, a létrehozásában is, ugyanis már az építkezés során is alkalmaztak lifteket a földszint és a második emelt között. A keleti és a nyugati pilléreken Roux-Combaluzier gyártmányú, míg az északi és a déli pilléren Otis lifteket telepítettek.

Az Otissal az együttműködés azóta is folyamatos, persze folyamatos korszerűsítésekkel, de a mai napig üzemelnek Otis gyártmányú liftek a toronyban. A módosítások közül az elsőt maga Gustave Eiffel hajtotta végre: az 1900-as világkiállításra a keleti és a nyugati pilléren a Fives-Lille céggel együttműködve lecserélte a lifteket.

Meg kell még említeni a második és a harmadik emelet között működő, Edoux márkájú liftet, az ugyanis egyedülálló módon egy 80 méter hosszúságú hidraulikus henger segítségével működött.

A liftek napjainkban

Hiába telt el több mint 130 év az Eiffel-torony átadása óta, a monumentális acélszerkezet népszerűsége azóta is töretlen. Az érdeklődés olyan mértékű, hogy főszezonban nem ritka az akár több órás(!) várakozás a feljutásra. Ebben persze napjainkban is a liftek vannak a látogatók segítségére.

A földszint és a második emelet között három lift szállítja a látogatókat, míg egy teherlift kizárólagosan a személyzet, egy elektromos lift pedig a Jules Verne étterem vendégei számára van fenntartva.

A második és a harmadik emelet között két darab kétkabinos elektromos felvonó szállítja az utasokat.

Mivel folyamatos működésben vannak erős terhelés mellett, a torony felvonói esetében létfontosságú a folyamatos karbantartás: a technikai személyzet tagjai már kora reggel, a látogatók érkezése előtt átvizsgálják, majd az egész napos működés közben is folyamatosan ellenőrzik őket. Természetesen a javítások, alkatrészek cseréje és olajozása, valamint a felújítási munkák is rendszeresek.

Ahogy újra eljutok Párizsba, mindenképp felkeresem ezt a fantasztikus építményt, amely nem véletlenül szerepel az UNESCO listáján a Szajna partján lévő egyéb párizsi épületekkel, mint a világörökség része.

Frank Meitzke képét a Pixabay-ről töltöttem le.

Közlekedési baleset történt a fővárosban 2023. decemberében. Önmagában ez nem hír, pláne nem egy darukkal és emelőkkel foglalkozó blogon, naponta számos kisebb-nagyobb koccanás, ütközés történik Budapest útjain. Ami ezt érdekesebbé tette számunkra a többinél, az a tény, hogy darus kiemelésre is szükség volt.

A baleset

A konkrét balesetben az egyik bérautó-hálózat Volkswagen e-Up-jával csúszott bele az Aranyhegyi-patakba a III. kerületi Nánási út elején egy férfi, miután a jeges úton elveszítette az uralmát az autó fölött.

A balesetet szerencsésen megúszta: nem sérült meg a csobbanásban, a hátsó ajtón keresztül pedig úgy tudott kimászni, hogy még a holmiját is kiszedte a patakba csúszott autóból. Mire ezt megtette, már a helyszínen is voltak a Katasztrófavédelem járókelők által riasztott szakemberei.

A mentés

Ők voltak azok, akik a megsérült elektromos autót kiemelték a patak vizéből. Ehhez pedig az egyik legkomolyabb darujukat, a Tadano Faun ATF 60-4-et vették igénybe, amelyek 2001-es leszállításuk óta, azaz több mint húsz éve teljesítenek szolgálatot Budapesten.

A mentést nehezítette, hogy annak megkezdése előtt a patak fölött húzódó nagyfeszültségű vezetéket biztonsági okokból áramtalanítani kellett.

A mentésről készült videót a  BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebookra feltöltött videójában lehet megnézni.

A daru

A Faun gyár székhelye a németországi Nürnbergben található. A gyár egy nürnbergi öntöde és az ansbachi járműgyár egyesülésével jött létre 1918-ban.

Több tulajdonosváltást követően a vállalatban 1990-ben szerzett többségi részesedést a japán Tadano cég, a struktúraváltások eredményeként pedig 2012-ben jött létre a ma is ismert Tadano Faun Gmbh.

A vállalat profilja egyértelműen az autódaruk gyártása, 30 tonnától egészen 600 tonna teherbírásig. A Katasztrófavédelem által a mentéshez használt 60 tonnás daru tehát a kisebb, kompakt gyártmányok közé tartozik a gyár termékei között.

A képet a bbazsaphoto.hu oldalról töltöttem le.

Ez azonban előnyökkel is jár. A négytengelyű járműdaru ugyanis kiemelkedő manőverező képesség mellett jó emelési tulajdonságokkal is rendelkezik, mindezt relatíve alacsony önsúly mellett.

A kapcsolható összkerékhajtásnak köszönhetően a daru teljes felszereltség mellett is képes megmászni akár egy 46 fokos emelkedő, szűk helyen pedig az oldalazó kormányzás segíti a mozgatást. Az emelési feladatok ellátásához szükséges stabilitásról a hidraulikus stabilizátortalpak, a pontosságról a fejlett elektronikus vezérlés gondoskodik.

A hathengeres, több mint 300 lóerős Mercedes dízelmotor karbantartási igénye viszonylag alacsony, ezzel költséghatékonyabbá téve az autódaru üzemeltetését.

Az ATF 60-4 gémszerkezete öttagú, hidraulikus rendszerű, maximális gémkinyúlása meghaladja 40 métert. A daru teleszkóprendszere viszonylag egyszerű és megbízható, nem gyakoriak a meghibásodások.

Az autódaru most is könnyedén megoldotta a feladatot, a Katasztrófavédelem munkatársai probléma nélkül kiemelték az autót a patakból.

A korábban bemutatott ikonikus Katarina-liftről csodás panoráma nyílik Stockholm központjára és az Óvárosra, a Gamla Stanra. Van azonban egy másik érdekes építmény a városban, ahonnan pazar a kilátás: ez az Avicii Arena és a rajta található két gondola, a SkyView.

Avicii Arena vagy Globen?

 realist képét a Pixabay -ről töltöttem le.

Az Avicii Arena, korábbi nevén Ericsson Globe, nagyon hamar felzárkózott a Gamla Stan, a Stadshuset és a T-Centralen mellé, mint Stockholm egyik kötelező látnivalója. Ez nem is csoda, hiszen az óriási golflabda alakú építmény a város fölé emelkedik, a látkép szerves részét képezi. Azonban nem csak a külseje ragadja meg a helyiek és a látogatók figyelmét; a több mint 16 ezer néző befogadására is képes Avicii Arena attól igazán különleges, ami belül és felül található.

Tudtad? A korábban Ericsson Globe elnevezésű arénát az Avicii néven alkotó stockholmi zenész, DJ, zenei producer Tim Bergling 2018-as halálát követően nevezték át Avicii Arenává. A progresszív és electro house műfajában alkotó DJ a világ élvonalába tartozott, számos világslágerrel a diszkográfiájában.

A SkyView

Az Avicii Arénában kínált egyik legizgalmasabb élmény a Skyview, amely nem más, két speciálisan kialakított üveggondolából áll, amelyek két párhuzamos pályán közlekednek és lélegzetelállító utazásra viszik a látogatókat az ikonikus földgömb külseje körül. A 2010. február 5-én átadott Skyview olyan egyedülálló kilátást nyújt Stockholmra és a város melletti szigetvilágra, amelyhez foghatót nehéz találni.

Amikor a látogatók az egyik gondolában megállnak 130 méter magasan az Arena tetején, és élvezik a 360 fokos panorámát, a másik gondolában felfelé vagy lefelé utaznak.

A 4,5 méter átmérőjű gondolák egyszerre legfeljebb 16 személyt tudnak szállítani. A pálya hossza körülbelül 100 méter. Az utazás általában körülbelül 20 percig tart, így elegendő idő áll rendelkezésére minden egyes utasnak, hogy elmerüljön a lenyűgöző kilátásban és készítsen néhány irigylésre méltó fotót az Instagramra.

Az NCC, a Sweco és a Stockholm Globe Arenas cégek által létrehozott látványosság bejárata az Arenatorgetre néző üvegezett teremben található, ahol a jegyárusítás, az ajándékbolt és – ismerve a svédek kávéhoz fűződő bensőséges viszonyát, egyáltalán nem meglepő módon - a SkyView Café is helyet kapott.

Egy lift számos helyzetben tehet jó szolgálatot és néha igazán különlegesek is lehetnek kialakításuk, elhelyezkedésük vagy akár sebességük miatt. A ma bemutatott liftek azonban azért különlegesek, mert a felvonózás élményét a vízzel vegyítik. Bizonyos esetben sajnos szó szerint.

Tauchgondel (Balti-tenger, Németország)

(Forrás)

A németországi Zingst festői tengerpartja mentén fekvő Tauchgondel egyedülálló kapu a víz alatti világ csodáihoz. Ez nem más, mint egy búvárgondola – innen a neve is –, amely egyszerű, de zseniális elven működik.

A Tauchgondel egy kényelmes, üveggel körülvett, tengeralattjáróra emlékeztető kapszula, amelyet kábelekkel egy szerkezethez rögzítenek, így süllyed 4-6 méteres mélységbe a Balti-tengerben, lehetővé téve az utasok számára, hogy emlékezetes víz alatti élményben részesüljenek.

A biztonság érdekében a kabin nyomás alatt áll és a nagyméretű megfigyelőablakok biztosítják a tenger élénk élővilágában történő akadálytalan gyönyörködést. A tiszta vízben a gondolát körülvevő halrajok mellett a tengerfenék rákjai és lepényhalai egyaránt megfigyelhetőek. A fény játéka a vízen keresztül éteri minőséget kölcsönöz az élménynek.

A zingsti mellett további három búvárgondola is üzemel Grömitzben, Sellinben és Zinnowitzban. A 2006. és 2013. között üzembe állított eszközök mind a négy kapszulája retró stílusú megjelenést kapott és a harang alakú felvonók egyenként akár harminc embert is tudnak egyszerre szállítani.

AquaDom lift (Berlin, Németország)

(Forrás)

A berlini AquaDom nem más, mint egy henger alakú, átlátszó falú lift, amely egy gigantikus, szintén hengeres formájú akvárium belsejében (!) szállította a Sea Life Centerbe érkezőket, utazás közben pedig mintegy kilencvenhét tengeri állatfaj ezerötszáz példányát mutatta meg utasainak.

A 2003 decemberében, épp 20 éve megnyitott AquaDom lift a technológia és a vízi csodák lenyűgöző keveréke, amely éppúgy lenyűgözte a vízicenterbe érkezőket, mint a körülötte lévő szálloda vendégeit.

A liftet körülvevő, 41 ragasztott akrilpanelből (26 panel a külső, 15 panel a belső henger számára) épült akvárium mintegy 11 méteres átmérőjével és 16 méteres magasságával, a világ legnagyobb hengeres akváriumának Guiness-rekordját is tartotta.

TUDTAD? Az akril, vagy más néven plexi sok szempontból hasonlít az üveghez, de míg súlya csupán fele, ütésállósága 17-szerese az üvegének.

De miért a múlt idő?

2022.december 16-án 5:45-kor az akvárium tartálya felszakadt és ennek következtében körülbelül 1 millió liter tengervíz ömlött a szállodába és a környező utcákra a benne lévő mintegy 1500 hallal együtt.

A kora reggeli balesetben két ember megsérült és kórházba került, amely szám alighanem magasabb lett volna, ha az összeomlás a nap folyamán később következik be. A baleset következtében a lift, a szálloda és néhány szomszédos üzlet megrongálódott, a halak többsége pedig elpusztult.

A sós víz áradata olyan erős volt, hogy a helyi szeizmográfok is érzékelték a lökést. Bűncselekmény gyanúja nem merült fel, a baleset oka továbbra sem tisztázott, a vizsgálatot pedig lezárták.

Az AquaDom lift és a körülötte lévő akvárium újjáépítéséről egyelőre nincsenek hírek.

A világ cégóriásai minden iparágban versengenek egymással a vezető pozícióért. Nincs ez másként a daruk globális piacán sem, ahol minden egyes projekt újabb lehetőséget nyújt az előretörésre. Az idén is összeállított IC100 index egy általánosan elfogadott iparági rangsor, amely több objektív tényező alapján állítja fel a gyártók sorrendjét. Nézzük, mely cégek állnak az élén!

Az IC100 index - Nem egy tipikus rangsor

Mielőtt megnéznénk, mely cégek az iparág vezetői idén, kicsit térjünk ki az IC100 indexre! Ez ugyanis nem egy tipikus rangsor, a puszta emelőképességen túlmenően árnyaltabban értékeli a vállalatokat. A lista összeállítása során a cégek pénzügyi teljesítménye és stabilitása mellett olyan tényezők is szerepet kapnak, mint az innovatív teljesítmény és a vállaltok globális hatása. Nézzük, mik a rangsorolás fő kritériumai!

• Globális lábnyom: A listán szereplő vállalatok határokon, kontinenseken átívelő, a világ minden pontján végrehajtott projektjeik vizsgálata alapján meghatározott hatósugara a rangsor egyik jelentős tényezője.
• Pénzügyi stabilitás: Az IC100 index figyelembe veszi a rangsorolt vállalatok „pénzügyi egészségét”, azt, hogy tevékenységüket mennyire szilárd pénzügyi alapokon nyugodva végzik.
• Innováció: Az index a technológiai fejlődés folyamatát is beépíti az értékelésbe és elismeri azokat a cégeket, amelyek a határokat feszegetik.

(Forrás)

Ezek tehát az értékelés szempontrendszerének alapjai, most pedig nézzük a lista élén álló vállalatokat!

5. Maxim Crane Works

A cég emelőgépek, így hidraulikus autódaruk, terepjáró daruk, lánctalpas daruk, toronydaruk, hagyományos autódaruk és gémeskocsik bérlésére és értékesítésére szakosodott. Legnagyobb darujuk a Manitowoc 18000 Max-er.

A vállalat székhelye az Egyesült Államokban van, de világszerte tevékenykedik.

4. ALE

A negyedik pozícióban a brit ALE újítóként tűnik ki, nemcsak a teheremelés, hanem a pénzügyi műveletek területén is a határokat feszegetve. Az IC 100 Indexben elfoglalt helyük az innováció és a pénzügyi stabilitás fúziójának eredménye.

3. ALL Erection & Crane Rental Corp

Már dobogós a harmadik helyezett ALL Erection & Crane Rental Corp., egy olyan vállalat, amely könnyedén váltogat az építkezések és az energiaprojektek között. Pénzügyi sokoldalúságuk éppoly lenyűgöző, mint flottájuk sokszínűsége.

 2. Sarens: Precizitás és pénzügyi kifinomultság

A második helyezett belga Sarens nemcsak a darukkal, de pénzügyi területen is finom és precíz manőverekre képes. A Sarens több mint egyszerű daruüzemeltető, a cég pénzügyi stabilitása és kontinenseken átívelő globális lábnyoma alapozta meg az indexen elért kiváló helyezését.

 1. Mammoet

A lista élén egy állandó és jól ismert szereplő. Híven elnevezéséhez, a Mammoet mind emelőkapacitásban, mind pénzügyi stabilitásban abszolút nehézsúlyú. A Mammoet állandó helyezése az IC 100 indexben nemcsak a hidak és olajfúrótornyok emelésére való képességét tükrözi, hanem a vállalat globális befolyását, pénzügyi rugalmasságát és innovatív szellemét is.

Néhány hete írtunk Chicago két felhőkarcolójának látványosságairól, amelyeket minden adrenalinfüggőnek ki kell próbálnia egyszer. Nem kell azonban olyan messzire utaznunk, ha pazar panorámára és adrenalinra vágyunk, a bécsi Duna-torony ugyanis új látványossággal gazdagodott.

A Duna-torony

A Duna-torony Bécs egyik jelképe, 252 méteres magasságával pedig egész Ausztria legmagasabb építménye. Jövőre lesz 60 éves, ugyanis az 1964-es Bécsi Nemzetközi Kertészeti Kiállításra készült el, ahogy az alatta-körülötte elterülő, 800 000 m²-es Duna-park is, amelyet Bécs korábbi szemétlerakójának helyén alakítottak ki.

Gerhard Bögner képe a Pixabay -en.

Az elmúlt időszakban felújításon átesett torony eddig is népszerű volt a turisták körében, ami nem is csoda, hisz a 155 méteres magasságban lévő kül- és beltéri kilátóplatformokról egyaránt megcsodálható a csodálatos, 360 fokos körpanoráma, a torony kávézójában és saját tengelye körül forgó éttermében pedig ételek, italok és természetesen kávé is várja a látogatókat.

Pillanatok alatt a torony tetején

Már a feljutás sem mindennapi: két gyorslift szállítja fel- és le a vendégeket, akik a liftek üvegezett plafonján keresztül rálátnak a működtető mechanikára, valamint a 35 másodperces menetidő alatt fényjátékot is élvezhetnek.

A két lift egyenként maximum 15 személyt szállíthat, sebességük pedig 6,20m/s. A felvonókat már korábban, 2010-ben felújították és mind a meghajtásuk, mind a vezérlésük a legmodernebb és legbiztonságosabb. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy regeneratív hajtások alkalmazásával több mint 40%-os energiamegtakarítást értek el.

Új attrakció

A Duna-torony legújabb – a látogatottságot minden bizonnyal tovább növelő – új látványossága pedig nem más, mint egy csúszda. Ezt az átlátszó (!) és kivilágított látványosságot október elején helikopterrel emelték a helyére. A világhírű német ám Stockholmban élő német művész, Carsten Höller alkotása kívülről köti össze a torony két emeletét.

A legbátrabb látogatók 165 méter magasban, a torony északi oldalának külsején csúszhatnak le a csúszdán két emelet között, összesen 15 méternyit süllyedve.

Mivel a tervek szerint a csúszda legalább három évig a tornyon marad, a novemberi nyitást követően lesz még idő megszervezni egy utat az osztrák fővárosba és próbára tenni a bátorságunkat az üzemeltetői állítása szerint Európa legmagasabb csúszdáján.