Hírszerzési múlttal rendelkező daru segít a baltimore-i mentésben
Alig több mint egy hónappal ezelőtt súlyos baleset történt a Baltimore melletti Patapsco folyón, amikor a Dali konténerszállító hajó a folyó felett átívelő Francis Scott Key-híd egyik pillérébe hajtott és a szerkezet nagy része a vízbe zuhant. A tragikus balesetben sajnos hat, a hídon kátyúkat javító építőmunkás életét veszítette. Az amerikai hatóságok azonnal megkezdték a megsérült híd darabjainak eltávolítását, amelyben segítségükre van egy óriási úszódaru is, amely érdekes múlttal rendelkezik.
(Forrás)
„Chessy”
A mentésben – egyéb hajók és uszályok mellett – legalább hét úszódaru vesz részt, kiemelkedik azonban közülük egy igazi óriás. A Chesapeake 1000 (korábbi nevén Sun 800, becenevén Chessy) egy 1000 tonna megemelésére is alkalmas, 191 láb (58 méter) hosszú úszódaru, az Egyesült Államok keleti partjának legnagyobbika. A darus uszályt 1972-ben építették a Sun Shipbuilding hajógyárban, saját használatra, kifejezetten a Hughes Glomar Explorer nevű hajó szupernehéz alkatrészeinek telepítésére.
(Forrás)
Az Azorian projekt
1968-ban, a Szovjetunióval folytatott hidegháború kellős közepén az amerikai hírszerzés felfedezett egy elsüllyedt szovjet tengeralattjárót a Csendes-óceán közepén, nagyjából 5 kilométeres mélységben. Azt feltételezték, hogy a K-129 nevű hajó felszínre hozatalával különösen hasznos harcászati és technológiai információkhoz, esetleg nukleáris fegyverekhez juthatnának. Ehhez azonban előbb meg kellett oldani a roncs kiemelését.
A megoldás végül több évnyi töprengést – és a projekt finanszírozásának kiötlését – követően egy olyan mélytengeri mentőhajó megépítése lett, amely mélytengeri bányászhajónak álcázva, a víz alatt, más hajók, repülőgépek vagy kémműholdak látóterétől elzárva volt képes végrehajtani a teljes mentést.
Ez volt a Hughes Glomar Explorer, amelyet a milliárdos iparmágnás Howard Hughesról neveztek el. Ő volt ugyanis a fedősztori arca, ami valljuk be, igen különös egy rejtőzködő iparmágnástól.
Howard Robard Hughes, Jr. amerikai filmproducer, filmrendező, mérnök és pilóta volt. Korán elveszített szüleitől jól menő szerszámgépgyárat örökölt, ez biztosította költséges filmes és repülőgépipari vállalkozásainak anyagi hátterét. Filmrendezői karrierje mellett létrehozta a Hughes Aircraftot és a Howard Hughes Medical Institute nevű nonprofit orvosi kutató szervezetet. A H1 Racer és a Hughes H–4 Hercules tervezője, több repülési világrekord felállítója volt. Életének második felében a világtól elzárkózva élt, munkatársaival is csak telefonon tartotta a kapcsolatot. Beteges tisztasági mániája egyre jobban elhatalmasodott rajta, egészségét is kikezdte. 1976-ban halt meg, stílusosan egy magánrepülőgépen. Életéről Martin Scorsese is filmet rendezett: az öt Oscar-díjjal jutalmazott Aviátor főszerepét Leonardo DiCaprio játszotta.
(Forrás)
Az időmegtakarítás érdekében a hajó nehéz alkatrészeit a szárazföldön építették meg. A hatalmas úszódarura azért volt szükség, hogy ezeket az összeszerelt darabokat beemeljék az új hajóba. A berendezések között volt egy mechanikus karom, több tonna acélcső és egy nagy teljesítményű hidraulikus rendszer.
A Hughes Glomar Explorer végül – köszönhetően a projekthez épített darunak is – 1972-ben elkészült és elindult titkos küldetésére. A kiemelés során bevetette a karmát és kiemelte a tengeralattjáró elülső harmadát. A küldetés valódi céljai – a tengeralattjáró kódkönyvei és rakétái – elvesztek, amikor a tengeralattjáró másik kétharmada visszacsúszott a fenékre.
A hírek szerint a CIA-nek sikerült megszerezni a szovjet tengeralattjárós kézikönyvek egy részét, a hajótest egyes darabjai pedig segítettek az Egyesült Államoknak a szovjet haditengerészeti képességekre vonatkozó becslések pontosításában. A küldetés így csak részben volt sikeres.
A mentés során hat szovjet tengerész holttestét is megtalálták, akiket a tengeren hivatalosan katonai temetésben részesítettek.
A daru „civil” élete
A Sun 800-at a projekt után a Sun Shipbuilding más hajógyári munkákhoz, valamint tengeri és mélyépítési projektekhez tartotta készenlétben. 1993-ban a Donjon Marine Co. Inc. nevű cég vásárolta meg. Emelőkapacitását 1000 tonnára növelték és átnevezték azt tükröző, ma is ismert Chesapeake 1000-re. Azóta hidak és épületek építése során használták, azonban kevés olyan sürgős projekt volt, mint a baltimore-i.
