Datteln egy közepes méretű, közel 35 ezer lakosú település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Ami miatt igazán érdekes, hogy ez a német város a legnagyobb csatorna-csomópont a világon.
Vízi kereszteződés
Dattelnben ugyanis találkozik mind a négy Ruhr-csatorna: a Dortmund-Ems-csatorna, a Rhein-Herne-csatorna, a Datteln-Hamm-csatorna és a Wesel-Datteln-csatorna. Ez pedig egyedülálló a világon.
A csatornákon lakóhajókkal lehet hosszabb-rövidebb kirándulásokat tenni és megtapasztalni, hogy a gyáróriásokról nevezetes Ruhr-vidék mekkora átalakuláson ment/megy át, amely során a gyártelepek helyén egyre több zöldterület létesül. Az uszályos szénszállítás visszaszorulásával eltűnt a levegőben szálló szénpor, így a csatornák mellett vezető utak a sétálók, kerékpárosok és kocogók kedvelt találkozóhelyeivé váltak.
Denny Franzkowiak képe a Pixabay -en.
Minden adott tehát ahhoz, hogy az ember eltöltsön a környéken pár kellemes napot. Ha pedig érdeklik az érdekes műtárgyak, érdemes ellátogatnia a szomszédos Henrichenburgba és megnézni a Dortmund-Ems-csatornán lévő 120 éves hajóliftet és a köré szervezett múzeumot.
A hajólift(ek)
A Dortmund-Ems-csatorna hatalmas teherforgalmat bonyolított fénykorában, mivel megépítését követően a Ruhr-vidék olyan kincsei, mint a szén és az egyéb építőanyagok közvetlen útvonalon jutottak el az Északi-tenger kikötőibe. Ehhez azonban le kellett küzdeni 14 méter szintkülönbséget, amihez hajóliftre volt szükség.
Az 1899-ben épített impozáns megjelenésű, rácsos acélszerkezetű daru több mint 60 évig működött, a tetején lévő sas évtizedeken át figyelte, ahogy megállás nélkül szállította a hajókat fel és le a csatorna két szakasza között.
Egyszerre körülbelül 1000 tonna – ebből a hajók tömege max. 350 tonna – volt emelhető vagy süllyeszthető a daru teknőjében, amelyet 5 hengeres, vízzel töltött kutakba merített úszó támasztott alá.
A precízen kimért egyensúlyok, valamint a Friedrich Jebens által szabadalmaztatott megoldás miatt, amelyben a teknő súlyát az úszók felhajtóereje kompenzálja, a mozgatáshoz egyetlen villanymotor – na meg a 4 csigakerék – elegendő volt.
A régi hajólift 70 évig szolgálta a csatornán közlekedőket, majd 1962-ben, a közvetlen közelében egy modern, ugyanazon elven működő, ám nagyobb teherbírású hajólift váltotta fel. Ez utóbbi 2005-ig működött, ekkor műszaki problémák miatt kivonták a használatból.
(Forrás)
Bezárásuk után mindkét hajóliftet a regionális hatóság vette át és a Vesztfáliai Ipari Múzeum egyik helyszíneként állította helyre. Azóta a zsilipházak és komplexum néhány megőrzött épülete múzeumként látogatható.
Dieter Klinkowski képét az ajánlóhoz a Pixabay -ről töltöttem le.
