Daruk és felvonók a földön és a vízen, liftek a vízben, mi jöhet még? Liftek az űrben is? Hát persze! Az elmélet adott, többen is belátható időn belül ígérik az ötlet gyakorlati megvalósítását is.

 Az elmélet

A tudósokat, köztük Ciolkovszkijt, a rakétatudomány atyját, már évtizedek óta foglalkoztatja az űrfelvonó ötlete. Elméletben a konstrukció könnyen elképzelhető, annak gyakorlati megvalósítása azonban több akadályba ütközik.

Mintegy 36 ezer kilométer magasságban, ahol az úgynevezett geostacionárius pálya is található – amelyen a műholdak jelen része is kering –, a nehézségi, azaz gravitációs, illetve a centrifugális erő egyensúlyi állapotban van. Egy űrállomás ebben a magasságban pontosan követné a Föld forgását, mindig a bolygó ugyanazon pontja felett, a földfelszíntől ugyanolyan távolságban lenne.

A Föld felszíne és az űrállomás közé egy igen hosszú drótkötél-pályát, azaz pányvát lehetne kifeszíteni, amely az alsó részén erősebb gravitációs, a felső végénél erősebb, kifelé ható centrifugális erők egyensúlyának köszönhetően folyamatosan feszesen tartható lenne.

Ezen a drótkötél-pályán, rakéták segítsége nélkül, azoknál szerényebb sebességgel mozoghatnának fel-le a teher- és utasszállító űrkabinok a felszín és az űrállomás között.

A gyakorlati megvalósítás problémái

• Az erők kiegyensúlyozása érdekében a felvonó földi állomásának az Egyenlítőn, ráadásul lehetőleg vízben kellene lennie. Ez önmagában nem is okozna gondot. Az viszont igen, nem is kicsit, hogy egy ilyen objektum körül olyan hatalmas kiterjedésű területen kellene repülési tilalmat bevezetni, amely jelentős kihatással lenne a légiközlekedés egészére.

• A Föld gravitációs erejét olyan nagy szakítószilárdságú, emellett rugalmas és könnyű anyagokkal kellene ellensúlyozni a pányva megalkotása során, amelyek előállítására az emberiség egyelőre még nem képes. A szén nanocsövekkel (CNT) végzett kísérletek azonban a hírek szerint bíztatóak, ugyanis ezen molekulák sűrűségükhöz viszonyított szilárdsága igen magas, esetleg alkalmasak lehetnek a pányva megvalósításához.

• A harmadik problémát a pányva kifeszítése Meg kell találni azt a sebességet, amellyel egy ilyen hosszú kötelet fel lehet vinni az űrbe. Több elképzelés is van, egy dolog azonban közmegegyezés tárgya: rakétasebesség nem jöhet szóba. Így viszont

napokig, akár egy hétig is eltarthat az út.

Az ígéretek

A meglévő problémák és megannyi kérdése ellenére több terv is készül a megvalósításra.

A Columbia Egyetem és a Cambridge Egyetem kutatói Spaceline néven publikálták konstrukciójukat. A japán Obayashi már egy 2050-es dátumot is kitűzött az indulásra (2030-ra az első pányvával…), a kínaiak pedig természetesen gyorsabbak akarnak lenni, az ő céldátumuk 2045. (volt 2017-ben.)

Mit gondoltok, megvalósul bármelyik projekt?

A kép a NASA fantáziarajzát mutatja egy űrliftről.