Legutóbb írtunk arról, hogy mennyire kevés változás történt az üveggyártás folyamatában annak ókori felfedezése óta. Ami azonban történt, igen jelentős előrelépést jelent, amely kihatással volt az egész föld üveggyártására és -felhasználására.
Ólomüveg ablakok
Paul Henri Degrande képe a Pixabay -ről töltöttem le.
Kezdetben az üveget elsősorban tárolóedények gyártására használták, megmunkálása pedig a legutóbbi bejegyzésünkben már ismertetett kézi formázási eljárással, az üvegfúvással történt. A XIV. században azonban elkezdték az üveget ablakok borítására is felhasználni.
Persze, ezek az ablakok még a közelében sem voltak a ma ismert és alkalmazott nagy méretű üvegtábláknak, hanem kisebb, általában kör alakú üvegdarabokból álltak, amelyeket ólomkeretbe illesztettek.
Ehhez szintén üvegfúvással formázták az üvegmasszát, amelyet először a lehető legnagyobb gömbbé fújtak, majd lelapítottak.
Mivel az üveg kifejezetten drága volt akkoriban, csak a leggazdagabbak és az egyház engedhette meg magának, ezért számos középkori templom és katedrális ablakaiban csodálhatóak meg a fennmaradt - gyakran színes - ólomüvegek.
Nagy méretű üvegtáblák
Wolfgang Eckert képe a Pixabay -en található.
Ezt a lassú és munkaigényes módszert később a hengerelés és a húzás váltotta fel.
Előbbi során az üvegmasszát meleg vashengerekkel közel egyenletes felületűvé hengerelik, míg az utóbbi eljárásban az olvadt üveget egy speciális eszköz segítségével egyenletes tempóban függőlegesen húzzák felfelé, ahhoz hasonlóan, mint amikor a cukrászok karamellt formáznak.
A lehűlt üvegtáblát aztán hengerekkel továbbítják, majd a kívánt méretre darabolják.
Ezek az eljárások már gyorsabbak és hatékonyabbak az üvegfújásnál, azonban továbbra sem eredményeznek torzításmentes síküveg lapokat.
Modern, torzításmentes üveg
günter képe a Pixabay -ről van.
A torzításmentes síküvegre egészen 1952-ig kellett várni, amikor is Alastair Pilkington szabadalmaztatta az úgynevezett úsztatott (float) üveg gyártási eljárását, amely azóta az egész világon elterjedt üveggyártási eljárássá vált és magas minőségű üveglapok előállítását teszi lehetővé.
A folyamat lényege és innovációja az, hogy a hengereléssel ellentétben az üvegmasszát nem acélhengerekkel formázzák, hanem a magas hőmérsékletűre hevített üveget a kemencéből egyenletesen egy sekély ónfürdőbe öntik.
Az üvegmassza fennmarad és egyenletesen terül el a megolvasztott ón felületén. A megszilárduló üvegszálakat húzzák az ónfürdő felületén. Ennek sebességével az üveglap vastagsága kontrollálható. Az ellenőrzött hűtést követően az üveglap a kívánt méretre darabolható.
Az eljárás a korábbi üveggyártási módszerekhez képest rendkívül sima felületű és tökéletesebb optikai adottságú üveg előállítását teszi lehetővé, nem csoda, hogy igen hamar elterjedt és az üveghasználat világszintű emelkedését eredményezte.
A magas minőségű üvegtáblák egyes tulajdonságai további eljárásokkal fokozhatóak: több üveglap összeragasztásával az autókban és egyéb járművekben használt biztonsági üveg állítható elő. Laminálással színezhető, valamint hang- és hőszigetelővé tehető a végtermék, hogy a modern gépészeti vagy építészeti elvárásokat is teljesíthesse, illetve energiatakarékos, fenntartható épületek kivitelezése során is beépíthető legyen.
