40 évvel ezelőtt a magánemberek alig-alig használtak számítógépet, Magyarországon sokaknak a vezetékes telefon is csak az álom kategóriájába tartozott, nemhogy a mobil, az internetről pedig ne is beszéljünk. 40 év nagyon hosszú idő, a dán Kroll K-10000 pedig több mint 40 éve viseli a legnagyobb toronydaru címét.
Vannak épületek, amelyek felépítése lehetetlen lenne csupán mobildaruk segítségével, bármilyen nagyok és erősek is azok, ezért az igények kiszolgálására létrejöttek a toronydaruk.
Ezek között vannak, amelyeket a készülő épület szerkezetéhez rögzítenek, vannak, amelyek képesek önállóan is mozogni, illetve vannak, amelyek saját magukat építik föl. Meg van a Kroll K-10000.
Minden más fölött. (Forrás)
Lenyűgöző méretek
A Kroll K-10000 elképesztő méretekkel és erővel bír.
A mindössze 12 méter átmérőjű forgó hengeren álló, 360 fokos körben forogni gépes gigász normál konfigurációban 120 méter magas, gémjének hossza pedig 84 méter.
Hogy ezek a számok kicsit érzékletesebbek legyenek: egy átlagos méretű, nagy toronydaru 80 méter magas, és hozzávetőlegesen 82 méteres sugarú körben, ami megegyezik a K-10000 hasznos sugarával, 3,5 tonna megemelésére képes.
Ehhez képest a dán óriás (nem, most nem a legendás Peter Schmeichelre gondolunk) a 223 tonnás, három részből álló ellensúlyának köszönhetően a legnagyobb gémkinyúlásával 120 tonna terhet képes megemelni és mozgatni. Elképesztő számok!
Elképesztő arányok. (Forrás)
A viszonylag kis méretű betonalapon álló dupla gémes konstrukciójú daru egy 7,5 hektáros (ami nagyjából 6 futballpályányi, ha már az imént elkalandoztunk a labdarúgás világába) terület minden daruzási feladatát képes ellátni, kiváltva a kisebb darukat is, ezért ideális kiszolgálója a nagyszabású ipari projekteknek.
Limitált darabszám
Ekkora méretek mellett nem meglepő, hogy a K-10000 nem túl gyakori látvány. A Kroll 1976-ban kezdte meg a modell gyártását, amely a ’80-as évek végéig tartott. Ez idő alatt mindössze 15 darab készült ebből a lenyűgöző daruból, 13 a Szovjetunió részére.
Tudtad? Kroll K-10000-ek dolgoztak a csernobili atomerőmű építése során is.
Az elkészült kontingensből egy elhasználódott, ezért leselejtezték, a többi azonban folyamatos korszerűsítés mellett – jellemzően hajógyárakban fixen telepített kikötői daruként – napjainkban is használatban van.