Többen bizonyára felkapjátok a fejeteket: Záhony, mint utazási célpont? Higgyétek el, a darumániásoknak megéri azt a néhány óra vonatozást, hogy lássuk a záhonyi átrakókörzetet, ami Magyarország legnagyobb árumennyiséget átbocsátó vasúti komplexuma és tele van izgalmasabbnál izgalmasabb darukkal és egyéb ipari gépekkel.
Egy kis történelem
Az észak-kelet-magyarországi vasútvonalak a Magyar Államvasutak 1867. évi megalakulását követően államosítások révén kerültek a MÁV tulajdonában.
A vesztes oldalon megvívott II. világháborút követően Záhony szerepe át- és felértékelődött. A Szovjetunióban ugyanis az orosz birodalmi vasút utódjaként széles nyomtávolságú vasúti pályát építettek ki, amely nem integrálható az európai rendszerbe, ezért szükségessé tette a határokon átrakó pályaudvarok kialakítását.
Ez a tény, illetve az, hogy a vesztes világháború következményeként a Szovjetuniónak küldendő jóvátételt a Miskolc-Kassa-Ágcsernyő útvonal helyett a Záhony-Csap vonalon szállították, jelentős fellendülést hozott a térségbe.
A Tiszán átívelő vasúti híd Záhonynál
A vasúti forgalommal és az átrakás munkaerő-igényével párhuzamosan az ötvenes években néhány száz fős kistelepülés Záhony lakossága is a sokszorosára növekedett.
Normál nyomtáv-széles nyomtáv
9 centiméter. Ennyi a különbség a normál és a széles vasúti nyomtáv között.
Ez a néhány centiméter okozta, hogy a kezdetben csupán két, egy-egy 1435 milliméter nyomtávolságú, európai szabvány szerinti normál és 1526 milliméter nyomtávolságú vágányból álló vasúti megállóból egy közel 100 négyzetkilométer területű átrakókörzet vált Záhonyban, ahol a hetvenes-nyolcvanas évekre jószerivel mindenféle rakomány gépesített átrakására lehetőség nyílt.
Portáldaru-rendszerek, híddaruk és bakdaruk és egyéb, igen komoly méretű és teherbírású emelők biztosították a hatékony és biztonságos munkavégzést.
A nem annyira fényes jelen
Az organikus fejlődés a rendszerváltást és a Szovjetunió felbomlását követően megakadt, az átrakásra váró árumennyiség jelentősen csökkent.
A korábban széles termékpaletta helyett az ömlesztett áruk (acél, vasérc, szén, koksz, építőipari és vegyipari termékek) kerültek túlsúlyba, amiket főként a „csúszda” nevű szerkezettel, a vagonok egymás alá-fölé állításával, a felső vagonok rázásával rakodnak át.
A „csúszda” felső része, a rázópad. A háttérben nagyméretű híddaru
A fényesebbnek tűnő jövő
Emelkedésnek indult azonban a Kínából érkező konténereket szállító vasúti szerelvények forgalma, ezzel pedig ismét felpörgött a másik – számomra sokkal izgalmasabb – átrakási módszer, a tengelyátszerelés.
Ennek során a határátlépésre készülő tehervagont rakománnyal együtt megemeli egy hatalmas méretű, természetesen hidraulikus daru, majd egész egyszerűen kicserélik alatta a keskeny-normál nyomtávú tengelyeket, attól függően, melyik irányba folytatja tovább az útját.
Daru a tengelyátszerelőben. Rajta élénk színű jelzés, a dolgozókon munkavédelmi sisakok.
A környék tehát izgalmas úticél, amely tele van lenyűgöző emelőkkel, de azoknak is bejön, akik pusztán indusztriális hangulatra vágynak. A vonatok a Nyugati Pályaudvarról indulnak...
(A képek forrása a Qubit.)
