Aki jár színházba, operába, tudja, hogy néhány darabban milyen látványos, akár mozgó díszletek is találhatóak, amelyek rengeteget tudnak hozzáadni az előadás élvezeti értékéhez. A színpadtechnika nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ahhoz, hogy ezek a nagy terjedelmű és tömegű díszletek összehangoltan, a megfelelő pillanatokban és legfőképpen: biztonságosan mozogjanak, igen komoly emelőszerkezetek működtetésére van szükség. Ezek elhelyezésére szolgálnak a színházak zsinórpadlásai.

Mi is az a zsinórpadlás?

A zsinórpadlás a színpad fölött magasan kiképzett, húzó szerkezettel felszerelt tér, amelyben a díszletek egyes részei köteleken lógnak.

A Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931) a következőket írja a zsinórpadlásról:

„A XVIII. század közepén egy német díszletmester felfedezte a zsinórpadlást. A régi színpadokon mindig össze kellett csavarni a festett hát- és oldalfüggönyöket, ha a színpadon díszletváltozás történt.

A zsinórpadlás, amely a neve után is arra szolgált, hogy a hátsó- és oldalfüggönyöket zsinórra fűzve a magasba vonják, mert a zsinórpadlás térfogata olyan nagy volt és ugyanolyan terjedelmes, mint az alsó színpad.

A zsinórpadlás tulajdonképen megkönnyítette és meggyorsította a színpadnak változatos és előírt helyzeteit. A XIX. századnak nagyon leegyszerűsített díszletberendezése volt. Ilyen volt az ívelési (bogén) rendszer: a színpadnak oldalkerete egy körívszerű függöny, amely függöny jobbról-balra, vagyis a színpadon keresztül terjedt és könnyen volt kezelhető, mert ha a szín megkövetelte a változást, akkor az oldalfüggönyöket egyszerűen felhúzták a zsinórpadra és leeresztették a helyzetnek megfelelő másik függönyöket.

Szintilyen gyorsan változtatták a hátsó függönyöket és a felső függönyöket is. A mai modern kor díszletezése már majdnem nélkülözi a hátsófüggönyt, az oldalfüggönyt, a felsőfüggönyt, mert a beépített akár vászon, akár plasztikus horizont pótolja azokat.

…

A díszletezésnek ilyen rohamos fejlődését nagyban előmozdította a mozgófényképszínházaknak teljesen reális és valódiasan ható díszlet-felépítése, amely azután a színpadra is átterelődött.

Most már a színpadnak karonfogvást kell követnie a mozgófénykép színpad-továbbfejlődését és kikristályosodását. A színpadnak mintegy körképe ma már a mozgófénykép színpad reális produkciója. Amint eddig a színpad csak a sorok között sejtetett, azt a mai színpadnak plasztikusan és architektonikusan kell megoldania.”

Folyamatos fejlődés

A mozi tehát jelentős hatással volt a színházak és operaházak színpadtechnikájára, a díszlettervezők egyre látványosabb és grandiózusabb díszletekkel álltak elő.

Mivel ezek mozgatása kézi erővel gyakran nehézkes vagy lassú volt, a színházak a megbízható, gyors és csendes működtetés érdekében átálltak ezek gépesítésére, a zsinórpadlást pedig hamarosan kiegészítette az alsógépészet, illetve a nézőtér mozgatására szolgáló szerkezetek is.

Zsinórpadlás előadás alatt.

A színházi gépészet gyakori elemei

 zsinórpadlások gépészeti felszerelései a színházi szlengben trégernek nevezett kör- vagy téglalap szelvényű acél- vagy alumíniumcsövekből álló díszlettartókon vannak rögzítve.

A különféle lámpák és kamerák mellett a zsinórpadláson található gépészet a leggyakrabban az alábbi elemekből áll:

• különböző csévélők a kötelek, drótkötelek és vezetékek megfelelő mozgatásához; valamint
• díszlethúzók a nagyobb díszletelemek, illetve kamerák mozgatásához.

Az alsó gépészet elterjedt elemei:

• a színpad forgatását biztosító motorok;
• a nézőtér vagy a zenekari árok mozgatására szolgáló – általában hidraulikus – emelők;
• a színészek vertikális mozgatását lehetővé tevő süllyedők.

Tudtad? A színházi gépészet, illetve a zsinórpadlás kezelése OKJ tanfolyamon megszerezhető szakképzettség.

bigter choi képe a Pixabay-en.