1964-ben, a hidegháború kellős közepén New Yorkban világkiállítást tartottak, amely minden ilyen jellegű korábbi rendezvényt elhomályosított a maga grandiózusságával és akkoriban igen fejlett pavilonjaival, valamint a számtalan felvonóval és mozgólépcsővel, amelyek a kiállítás megtekintését éppúgy segítették, mint az annak színfalai mögött végzett munkát.
Mielőtt azonban alaposabban megnéznénk, miért is volt ennyire jelentős a liftek és felvonók szerepe az 1964-es világkiállítás sikerében, tekintsük át, mik is ezek az expók és miért bírnak (bírtak?) komoly jelentőséggel ezek az események.
A kezdetek
A XIX. század közepétől rendezett világkiállítások alapvetően hosszabb, akár több hetes kereskedelmi vásárok voltak, ahol a gyártók legújabb termékeiket mutatták be a nagyközönségnek, így a potenciális ügyfeleknek is.
A rendezvény megrendezésének ötlete Albert hercegtől, Viktória királynő férjétől származott, ezért az első világkiállítás helyszíne a londoni Hyde Park Kristálypalotája volt 1851-ben.
A londonit több kiállítás is követte, így a rendezvény gazdasági és kulturális hatását tekintve a labdarúgó-világbajnokság és az olimpiai játékok után a harmadik legnagyobb eseménnyé vált.
A kezdeti, hozzávetőlegesen az 1930-as évek végéig tartó időszakban a világkiállítások középpontjában főként a kereskedelem állt, az expók a technológiai találmányok és fejlesztések bemutatásáról váltak híressé. Ezek az események adtak lehetőséget arra, hogy egy helyütt legyen bemutathatóak a világ különböző helyeiről származó tudományos és a technikai újdonságok.
A londoni Kristálypalota. Öntöttvas tartószerkezet, üvegfalak. (Britannica)
A lift, mint bemutatott termék
Természetesen a liftet is bemutatták világkiállításon, méghozzá többször is, változó sikerrel.
Ernst Werner Von Siemens közvetlen meghajtású elektromos felvonója még inkább kuriózum volt, mintsem zajos siker. Elisha Otis 1853-ban a New York-i világkiállításon drámai bemutatót tartott liftje biztonsági mechanizmusáról.
Később, amikor a vásárok területe jelentősen megnőtt, a mozgó járdát hasznosítottak. Amikor pedig a liftek működtetése gazdaságossá vált, lehetővé tették pazar és grandiózus tornyok tömeges elérését is.
A három liftje nélkül a csupa acél Eiffel-torony sem lett volna az 1889-es párizsi expó fénypontja. A liftek, mozgólépcsők és egyéb hidraulikus szerkezetek tették lehetővé, hogy a világkiállításokat olyan, az Eiffel-toronyhoz hasonlóan grandiózus és nagyratörő épületek uralják, mint a Space Needle Seattle-ben (1962.), vagy az Atomium Brüsszelben (1958.).
A Space Needle ma is Seattle városképének meghatározó épülete. (Pixabay)
Hangsúlyeltolódás a világkiállításokon
Az 1939-es, New York Queens városrészében tartott világkiállítás témája és célja szempontjából egyaránt eltért a korábban már bemutatott kiállításoktól, ugyanis a „holnap világa” vízióinak megismertetését helyezte előtérbe számos modernista építménnyel és kiállított tárggyal.
Ettől az expótól kezdve már nem a technika és az újítások voltak a kiállítások megrendezésének egyedüli okai és témája, a rendezvények mindig egy adott kulturális jelentőségű témát helyeztek a középpontba, megjelentek tehát a tematikus világkiállítások.
Legközelebb arról lesz szó, miként járultak hozzá a liftek, mozgólépcsők és emelők az 1964-es new york-i világkiállítás sikeréhez.
